Hogyan történhet zökkenőmentesen egy patika vezetésének átadása? Szerencsére erre is látunk példát. Dr. Szabó Istvánné és unokája, dr. Fischer Anna gyógyszerészek elmesélik, náluk hogyan zajlik ez a folyamat. Aki átadja: Szabó Istvánné

Gyógyszertár: Kérem, mutassa be a patikáját!

Dr. Szabó Istvánné: Gyógyszertárunk a főváros 11. kerületében, Újbuda központjában, a Fehérvári úti Szent Kristóf Szakrendelő földszintjén található. Budapest egyik legnagyobb vényes forgalmú gyógyszertáraként nap, mint nap sok beteg fordul meg nálunk. Magisztrális gyógyszereket is folyamatosan laborálunk és kiszolgálunk, ami egyrészt a rendelőben való elhelyezkedésünkből adódik, másrészt a közeli bőrgyógyászati szakrendeléseknek köszönhető.

Gy.: Mekkora munkatársi gárdával dolgoznak?

Sz. I.: A gyógyszertár vezetőjén, azaz rajtam és a helyettesemen, vagyis Annán kívül két műszakban hat-hat kolléga dolgozik, ami öt teljes munkaidős gyógyszerészt és hét szakasszisztenst jelent. Rajtuk kívül egy asszisztens és két takarítónő egészíti ki a csapatot.

Gy.: Van-e esetleg valamilyen speciális körülmény, amely befolyásolja a munkájukat?

Sz. I.: A Szent Kristóf Szakrendelőben több körzet háziorvosa rendel, illetve különböző szakrendelések is folynak. A megnövekedett igények miatt a gyógyszertárba tavaly nyár végén az ország második legnagyobb, Rowa típusú expediáló és raktározó gépe került telepítésre. Ennek köszönhetően a munkatársainknak több idejük jut a betegekkel és a vásárlókkal foglalkozni, az ő kérdéseikre válaszolni.

A gyógyszertár jelenleg nem lát el ügyeletet, gyógyszerészi gondozás a nagy forgalom mellett és a rendelések miatt csak alapszinten folyik, ilyen szakvégzettségű kolléga nem is dolgozik nálunk. A rendelőintézetet korábban mi láttuk el gyógyszerekkel és magisztrális készítményekkel, most ez nem a mi feladatunk. Az igényekhez igazodva természetesen többféle készítményt laborálunk előre, illetve bonyolultabb készítmények összeállítását is nagyon szívesen vállaljuk. Kúpokat rendszeresen öntünk a nőgyógyászat, az urológia és a gyermek szakrendelés részére.

Gy.: Ön mennyi ideje áll a gyógyszertár élén?

Sz. I.: 1989-ben vettem át a patika irányítását, amely 1997-es privatizációja óta működik jelenlegi nevén és formájában, Fehérvár Gyógyszertárként.  

Gy.: Mikor kezdte foglalkoztatni a kormányrúd átadásának gondolata?

Sz. I.: Az elmúlt 10 év során érezhető volt a vezetéssel járó terhek folyamatos növekedése, és örömmel vettem, amikor az unokám a szegedi gyógyszerészkarra adta be a jelentkezését. Onnantól reméltem, hogy diplomájának megszerzése után a közforgalomban szeretne majd elhelyezkedni.

Gy.: Kézenfekvő volt Anna kiválasztása lehetséges utódként?

Sz. I.: Igen. Szerettem volna, ha a vállalkozás családi kézben marad, és azt továbbadhatom a részére.

Gy.: Ön mit tesz azért, hogy az átadás minél zökkenő-mentesebben történjen, és hogy a lehető legjobb kezekbe kerüljön a patikája? Magyarul, hogyan készíti fel az utódját: mit mutat meg neki, mit bíz rá?

Sz. I.: Az elmúlt négy és fél év alatt folyamatosan mutattam meg neki mindent, a napi feladatok elvégzésétől kezdve a megfelelő gazdálkodáson keresztül a vezetői feladatokig. Az elmúlt két évben már önállóan végezte a rendelési, számlázási, készletezési tevékenységeket. Részt vesz a munkavállalók beosztásában, az adminisztrációs feladatok ellátásában is.

Gy.: Ezen a téren hisz-e a fokozatosságban?

Sz. I.: Igen, abszolút hiszek benne. Amíg lehet, mellette maradok, és az öt év gyakorlat szükségességét is hasznosnak tartom a személyi jog átvételéhez.

Gy.: Mikor, mennyi idő múlva tervezi teljes mértékben átadni az irányítást?

Sz. I.: Annának 2018 augusztusában lesz meg nálunk az ötéves gyakorlata, akkor szeretném átadni neki a vezetést, és a hosszú, szép munkával töltött évek után végre pihenéssel tölteni a napjaimat.

Gy.: Milyen érzések vannak önben ezzel a lépéssel kapcsolatban?

Sz. I.: Bár ennyi idő után biztos hiányozni fog a patika, de már érzem, hogy fáradt vagyok, és nem bírom úgy, mint például 30 évvel ezelőtt, ami teljesen természetes. Egyébként örömmel adom át a személyi jogot.

Gy.: Az irányítás teljes mértékben történő átadása után mennyire lesz jelen a gyógyszertár életében: dolgozik még ott, figyelemmel követi a történéseket, vagy egyáltalán nem foglalkozik majd vele?

Sz. I.: Nem szeretnék rendszeresen bejárni, de ha bármilyen kérdés merül fel, vagy ha szükség van rám, természetesen jövök. A patikával kapcsolatos ügyek valószínűleg továbbra is foglalkoztatnak majd, de a mindennapi munkában már nem szeretnék részt venni.

Gy.: Üzletileg, tulajdonjogilag hogyan, milyen mértékben történik meg az átadás? Csak az operatív munkát adja át vagy a tulajdonjogot (annak egy részét vagy az egészét) is?

Sz. I.: A tulajdonjogot egyelőre nem adom át, hiszen így, gyógyszerész tulajdonosként továbbra is tudom teljesíteni a jogszabályban előírtakat. A szakmai kérdésekben való döntés viszont ezen túl Anna feladata lesz, átveszi a személyi jogot.

Aki átveszi: dr. Fischer Anna

Gy.: Családi ösztönzésre vagy önszántadból lettél gyógyszerész?

Dr. Fischer Anna: A kémiát a gimnázium tízedik osztályától szerettem meg igazán; kutató szerettem volna lenni, és ezt tanulni tovább az egyetemen is. A jelentkezéskor a nagymamám tanácsolta, hogy gyógyszerészdiplomával több lehetőségem lenne, akár a kutatás területén is, így a szegedi gyógyszerészkart jelöltem be első helyen.

Aztán, bár a szakdolgozatomat a Gyógyszerészi Kémiai Intézetnél, gyakorlati témában írtam és kísérleteztem, jobban megfogott a patikai munka szépsége, és szívesen jöttem ide dolgozni. A végzés óta vagyok itt, de már a nyári kötelező és az államvizsgás gyakorlatok alatt is egyértelművé vált, hogy ezt akarom csinálni, és a közforgalomban szeretnék elhelyezkedni. 

Gy.: Miért marad ki az átadás során egy generáció: a szüleid nem gyógyszerészek, vagy ők máshol vezetnek patikát?

A.: Az édesanyám végül a nagypapám szakmáját választotta, és közgazdász lett. Az ikertestvére ugyan maradt egészségügyi területen, de ő orvosnak tanult. Így, amíg én nem végeztem el az egyetemet, a nagymamámon kívül nem volt más gyógyszerész végzettségű ember a családban.

Gy.: Hogyan merült fel az ötlet, hogy te vedd át tőle a gyógyszertárat?

A.: Ez valahol természetes volt. Ő is szerette volna, ha a családon belül viszi valaki tovább az élete munkáját, és nekem is nagyon sok előnnyel jár ez a helyzet. Manapság nem egyszerű személyi jogot, főleg tulajdont szerezni, ha az embernek nincs családi öröksége.

Gy.: Milyen érzéseid, gondolataid vannak ezzel a lépéssel kapcsolatban?

A.: Nagyon szeretem ezt csinálni, és rengeteg ötletem van. Motiválnak a nehéz helyzetek, és a felmerülő problémákat mindig megoldandó helyzetként kezelem. Bízom abban, hogy jó főnök leszek, és meg tudok felelni az elvárásoknak.

Gy.: Hogyan, mire készíted fel magad – szakmailag és üzletileg – annak érdekében, hogy minél jobb vezetője legyél a gyógyszertárnak?

A.: Egyrészt továbbképzéseken, előadásokon veszek részt. Az elmúlt négy és fél évben szerencsére elég sok helyre, kommunikációs, vezetéselméleti és szakmai kurzusokra is eljutottam. A budapesti egyetemen, gyógyszertárvezetői szakirányon elvégeztem a szakgyógyszerész-képzést. Mi voltunk az első évfolyam, akiket újított tematikában, a vezetői feladatokra jobban koncentrálva oktattak.

Másrészt legalább ennyire fontosnak tartom a gyógyszertárban eltöltött időt. Számos különböző helyzetben volt részem, és sok olyan feladatot oldottam meg, amelyek, ha átveszem a vezetést, már nem fognak újdonságként érni, és ezért nagyon hálás vagyok.

Gy.: Mennyi látod máshogy a gyógyszertár szerepét a mai társadalomban, mint a nagymamád?

A.: Természetesen sok mindent másképp látok, de ez egyszerűen a „generációs különbségből” adódik. Esetenként másként gondolkodunk a vezető-alkalmazott kapcsolatról, a belső struktúra kialakításáról, a marketingről, vagy az eladástechnika fejlesztésének fontosságáról. Viszont ugyanazok az elvek vezérelnek bennünket, amikor azt valljuk, hogy a gyógyszertár egészségügyi intézmény, ahol a legfontosabb, hogy segítsünk az embereknek, és ők bizalommal tudjanak felénk, mint szakemberek felé fordulni. Nagyon fontos feladatunk van, hiszen mi vagyunk az ellátási lánc utolsó láncszeme, és mind a kezelésben, mind a betegségek megelőzésében jelentős szerepünk lehet.

Gy.: Szerinted meddig igényled majd az ő segítségét, miután átvetted az irányítást?

A.: Mivel az átadás az elmúlt négy és fél év során fokozatosan és folyamatosan történt, úgy gondolom, hogy a napi rutintevékenységek elvégzése és a vezetői feladatok ellátása menni fog. A nagyobb döntések előtt, a még ismeretlen helyzetekben, gazdasági kérdésekben viszont az augusztusi átadás után is szeretnék és fogok is hozzá fordulni, mert vehet részt az ember bármennyi továbbképzésen, az ennyi év tapasztalatát nem tudja helyettesíteni.

 

Tóth Tamás

Gyógyszertár magazin

XVII. évfolyam 4. szám (2018.április)